Most, hogy lassan kifordulunk a nyárból itt az ideje számot vetni az idei év tapasztalatairól:

Mit kell (másképp) tudni a „klímaváltozásról”? –teszi fel a kérdést Balogh Péter, gazdálkodó geográfus, a Szövetség az élő Tiszáért egyesület elnöke.

Korábban is volt néhány nyári hőhullám, de az idei tartós kánikula több, mint intő jel, hogy az eddigi iskola szerint a kertek már nem lesznek fenntarthatóak. Muszáj váltani élhetőbb kertekre, hiszen most még van lehetőség, még fel lehet készülni a változásokra, megvan hozzá a szükséges tudás és eszközpark is.

Egyre inkább a szélsőségekben fogunk élni, ami jelentős károkkal jár. Csak az a kérdés, hogy a Te oázisodat ezek a szélsőségek mennyire viselik meg.

A klímaváltozás-álló kert alapjai

Ha te is abban a cipőben jársz, hogy sok gond volt a gyeppel és a növényekkel a nyáron, akkor én a helyedben az alábbi irányokba kezdeném a változtatás:

• felülvetném az egész állományt szárazságtűrő fűfajtával
• ültetnék néhány laza lombkoronájú fát a kertbe, ami nem ad mélyárnyékot, de hűsítő hatású (ilyen pl. a sárga lepényfa -Gleditsia Triacanthos „Subrust”; a díszalma- Malus „Royalty” télire megmaradó terméssel; a csörgőfa – Koelreuteria paniculata; vagy épp a gömbkoronájú ostorfa-Celtis occidentalis „Globosa”)
• sövényt is csak szárazságtűrő fajtából ültetnék, mint a Juniperus chinesis „Spartan”; vagy „Stritka” borókák, az Európai ciprus hazai szelekciója, a Cupressus sempervirens; vagy a Jegenye kínai boróka, a Juniperus Chinensis „Keteleri”
• a kavicsos ágyásokat megszüntetném, helyette mulccsal fedném a talajt, hogy tudjon levegőzni, és ne perzselje a növényeket a felforrósodó kavics kánikulában. 

2021. nyara megmutatta, hogy itt már nem babra megy a játék. A mi védett Kárpát-medencénk ugyanúgy ki van téve a világméretű változásoknak, mint Hollandia, az Amazóniai esőerdő, a török riviéra vagy az Egyesült Államok… ezért muszáj fenntarthatóbbá tenni a kertjeinket is.

A kutatók már évek óta kongatják a vészharangokat, de ez idáig mindenki elhessegette a vészjósló gondolatokat, mert nem érezte a saját bőrén. Na most megtapasztaltuk. Erdőtüzek, árvizek váltogatják egymást, mi pedig csak döbbenten állunk és nézzük, ahogy a sok évnyi munka és a befektetett óriási összegek felemésztődnek.

Mit tehetsz, hogy csökkentsd a klímaváltozás okozta károkat?

Mert ne haragudj, nem akarlak kegyes hazugsággal áltatni: biztos, hogy nem oldódik meg magától a helyzet, LESZNEK KÁROK, csak az nem mindegy, hogy MEKKORÁK.

Én úgy látom, hogy még soha nem volt ennyire létkérdés a talaj állapota, mint ahogy az az aszályos években körvonalazódik.

Ott, ahol nincs humuszkészlet, mert az évtizedeken át tartó műtrágyázás alatt teljesen elfogyott az utánpótlás hiányában, a talaj képtelen megtartani a vizet. (Egy m3 humusz mintegy 800 liter vizet képes megkötni, és a növényzet számára biztosítani a túléléshez, amikor vízhiány van.)

Persze, most mondhatod, hogy jó, majd akkor öntözöl. NA DE MEDDIG? MEDDIG TUDSZ MINDEN NAP ÖNTÖZNI?

Szabad-e egyáltalán ilyen hatalmas vízpazarló díszkerteket fenntartani, ha majd az élelem megtermeléséhez jobban kell a víz?

Ne csak a mában élj, hanem gondolj a jövőre is. Lásd meg a trendet és gondold át, hogy ha 5 év múlva is ki szeretnél ülni a kertbe, ha 5 év múlva is lesznek gyermekeid, akik kint játszanának a hűsítő lombok alatt: lesz-e rá lehetőséged?

Ehhez most kell a gázra lépned és elkezdeni építkezni lefelé: a talajban. Hogy az a föld képes legyen megtartani a vizet, és életteret adni a vágyott kertednek.

Így fogj hozzá:

Használd évente legalább 4 alkalommal a Humin Garden Plust (1kg/100 nm-re kiszórva, de nem baj, ha kicsit több jut, gyorsabban felhalmozódnak a huminsavak).

Pótold a szerves tápanyagokat rendszeresen a talajban! Sőt, azt is javaslom, hogy ne csak gyeptrágyát használj, hanem talajjavító adalékokkal kombinált szerves trágyákat. Ehhez kiváló választás a DCM Antagon és a Terracur egyaránt. Majd utána egy kis Esstence Orogo Sprint gilisztahumusz oldattal permetezd meg, hogy fajgazdag és jó mikrobiom közösség hódítsa magának vissza a talajt.

Várallyay György talajkutató 2013-as előadásaiból idézve:

„A talaj vízgazdálkodása meghatározza (legalábbis nagymértékben befolyásolja) a talaj levegőháztartását, hőháztartását, biológiai tevékenységét, tápanyagforgalmát, környezeti érzékenységét és technológiai tulajdonságait is.”

Vizsgálatai alapján egyértelműen megállapítható, hogy hazánk legnagyobb természetes víztározója a talaj. Pórusterébe elvileg a szeszélyesen lehulló évi átlagos csapadékmennyiség több mint fele, közel kétharmada egyszerre beleférne.

A hatalmas potenciális tározótér – különböző okok miatt nincs kihasználva:

• a víz nem tud megfelelő sebességgel beszivárogni a talajba;
• a beszivárgó víz a talaj gyenge víztartó képessége miatt nem tározódik a talaj pórusterében, hanem (részben a duzzadó-zsugorodó agyagtalajok széles és mély repedésein keresztül) hasznosítatlanul a mélyebb rétegekbe, esetleg a felszín közeli talajvízbe szivárog
• a talajban tározott víz bizonyos hányada a növényzet számára nem hozzáférhető („holtvíztartalom”).

Ebből is látszik, hogy a talajjal foglalkozni kell. Nem lehet tovább elodázni ezt a fontos feladatot, mert a ma ismert környezetünk néhány év alatt odalesz a talaj egészséges működése nélkül a klímaváltozás szélsőségei miatt.

Ha eddig csak gondolkodtál rajta, hát ne habozz tovább, mert nincs több időnk.

Segítek elindulni benne: gyere el a szeptemberi Problémamegoldó Workshopomra és beszéljük át a teendőid!

Kezdj el építkezni lefelé a talajban!

A szélsőségeket jól tűrő, egészséges kertet kíván: