A legfontosabb, hogy idejében ismerjük föl a bajt.
Ez nem is olyan egyszerű, mint hinnénk, hiszen kezdetben csak a gyep foltosodását, helyenként sárgulását tapasztaljuk. Ez a kevésbé gyakorlott szem számára talán föl sem tűnik, ráadásul számos egyéb probléma (például a tápanyaghiány) tünete is lehet.
Gyanút foghatunk, ha ez a sárgulás az első meleg tél végi, tavaszi napokon, vagy szeptember-október táján jelentkezik. A kultúrgyepek egyik leggyakoribb kórokozója a sárgarozsda, ugyanis a hazánkban előforduló rozsdagombák közül a legkevésbé melegigényes: már 10-15 C – on is vígan fertőz és terjed. Külön pikantériája a dolgoknak, hogy az utóbbi években akár december-januárban is lehetnek ilyen napjaink: például most, amikor ezeket a sorokat írom (2022. január 2-án 14 órakor) 13 °C van odakint – a sárgarozsda tehát nem pihen.
Tavasszal ezek az első sárga foltok azután fokozatosan nagyobbakká válnak, majd összeérnek, és ha nem avatkozunk közbe, 1-2 hét alatt az egész gyepünk egészségtelen, fakó, sárgás árnyalatúvá válhat.
A rozsdagomba beazonosítása
Ha az ilyen fűszálakat közelebbről, esetleg nagyítóval megnézzük, gyakran apró sárgás-világosbarna pörsenéseket láthatunk rajtuk, amelyek takaros sorokba rendeződnek. Ezek a gomba spóratelepei, amik a fűszálak bőrszövetét is felszakítva növekszenek. A telepekből kiszabaduló spórák viszik azután tovább a fertőzést. Nyár végére, őszre ezek a spórák már olyan tömegben képződnek, hogy fűnyíráskor jellegzetes fahéjszínűre festhetik magát a fűnyírót is. Ha ezt a jelenséget meglátjuk, már komoly a baj – ebbe a stádiumba nem is szabadna eljutnunk.

De mit tehetünk?
Alapvetően két stratégiát követhetünk:
- 1. választhatjuk a már bekövetkezett baj (a fertőzés) elhárítását
- 2. vagy a fertőzés (illetve annak elterjedésének) megelőzését
Az elhárítás döntően a gombaölő szerekkel való permetezést jelenti, a megelőzés pedig a gyep kondicionálását és tervszerű tápanyagellátását.
Mindkettő mellett szólnak érvek, és mindkettő mellett rengeteg tapasztalat halmozódott föl.
Mindkettőhöz kiváló anyagok, készítmények állnak rendelkezésre, és mindkét stratégiával elérhetjük a rozsda féken tartását. Azt viszont nekünk kell eldöntenünk, hogy a saját gyepünknél melyiket választjuk.
Jómagam több, mint harminc éve vagyok növényvédő mérnök, tehát számomra a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy amikor 2019 szeptemberében először megláttam a már emlegetett fahéjszínű fűnyírót, és még a cipőm is őzbarnára váltott, azonnal előkaptam a permetezőt, és az engedélyezett gombaölők egyikével lekezeltem a gyepemet.
Gondoltam, na ez le van tudva.
Csakhogy (szép hosszú őszünk volt) nagyjából két hét múlva a fűnyíróm újra megbarnult…tehát a rozsda bizony visszajött. Újabb permetezés, megint csönd, aztán újra a fahéjszín.
Nem részletezem: azon az őszön 5 permetezés után sem voltam maradéktalanul elégedett az eredménnyel. Maradtak gyanús foltok, a gyep pedig nem éppen kirobbanó kondícióban ment bele a télbe, ami miatt már tavasszal foglalkoznom kellett a gombaölés gondolatával.
Erősen törtem a fejem, hogy most mi legyen. Mert hiába a szaktudás és az elkötelezettség, egyáltalán nem tartom egészséges dolognak, hogy egy kerti gyepet állandóan “vegyszer alatt” tartsunk. A szépen karbantartott gyep ugyanis az életünk része : szaladgál benne a kutya, hempereg vagy épp focizik rajta a gyerek vagy az unoka, és alkalmasint mi magunk is szívesen leterítünk rá egy pokrócot egy verőfényes nyári napon.
A gyepben tehát nincs helye szer-maradéknak, ami a gyakori vegyszerezés mellett sajnos könnyen előfordulhat. Emellett a környezetünket sem terhelhetjük állandóan a „szernyomással” – hiszen az általunk „kifújt” permetlé a legjobb akarat mellett is óhatatlanul elsodródik ide-oda…
A „régi-új” út a betegségek kivédésére
Évával, a „Füvesasszony” – val már évek óta ismertük egymást, hiszen 2016-ban ők telepítették a gyepünket. Éva azóta is szívén viseli a fűszőnyeg sorsát, rendszeresen konzultálunk különböző témákban.
Ő hívta föl a figyelmemet a kettes számú stratégiára: az általa ma már technológia szinten ajánlott tervezett kondicionálásra és tápanyagellátásra.
Ugyanis, ha a gyepünk kellően erős, jól táplált, sokkal kisebb az esélye annak, hogy „berozsdásodik”.
Maga az ötlet nem új, hiszen a szántóföldi növénytermesztés szentháromságába a genetikai alapok (az elvetett magvak termőképessége) biztosítása és a növényvédelem tervezése mellett éppen az okszerű műtrágyázás tartozik bele. A kerti gyepfelületek esetében ez azonban még újszerű koncepció – főleg azért, mert odafigyelésbe (és pénzbe) kerül, valamint nincs róla kellő tapasztalat.
Éppen azért tartom viszont fontosnak minél többet beszélni róla, mert mostanra meggyőződésemmé vált: a gyep tervszerű táplálásával és jó kondícióban tartásával az esetleges növényvédelmi beavatkozások száma radikálisan csökkenthető, ráadásul a „nemszeretem” tünetek kialakulása is jócskán elkerülhető.
Az én kertembe Éva által javasolt technológia a következőképpen nézett ki a 2021-es évre:
- talajjavítás szerves anyaggal
- tápanyagkijuttatás
- talajkondicionálás
- növénykondicionálás
Ez a technológia előre tervezést, utána pedig fegyelmezett kivitelezést igényel.
Ezt azért emelem ki külön, mert őszintén megvallom, én csak olyan 70-80 % – ban követtem az időzítést (mert hát mi emberek gyarlók vagyunk), ennek ellenére az egész tavaszt és nyarat sikerült betegség-tünetek nélkül lehozni. Ez 2021-ben óriási fegyvertény volt, hiszen szinte minden gyep rettentően szenvedett a hideg tavasz utáni rekkenő nyár során elszabadult gombafertőzésektől.
Mivel ettől túlzottan is magabiztos lettem (azt gondoltam, ki van pipálva a szezon és kihagytam egy-két elemet a technológiából), a rozsda október vége táján mégiscsak megjelent – úgyhogy szentségelve bár, de elő kellett vegyem a permetezőt. Viszont most két permetezéssel meg tudtam állítani a rozsdát, és a gyep végül sokkal jobb állapotban ment a télbe, mint tavaly.
Tanultam a dologból: egészen biztos, hogy 2022-ben pontosan végig viszem Éva technológiáját!
Dobai Tibor növényvédelmi szakmérnök



